*

Az Angyalok sohasem alszanak,
hűn, féltően, kedvesen vigyáznak,
ha szükséges harcolnak érettünk,
szép lényükkel segítik életünk.

*

A kérésünk figyelik éberen,
ránk tekintve, nappal és éjjelen,
van, amikor jeleket küldenek,
bölcs szavakkal, hangokkal üzennek.
*
Jó illatként érezzük lényüket,
oly bizsergés járja át testünket,
mi melenget, simogat édesen,
majd Szeretve átölel szelíden.

*
Egy embernek lehet több angyala,
ez attól függ, mikor jött világra,,
az angyali lelkek már ébrednek,
most itt van az ideje ? jót tesznek.
*
Mint csillagok - fényekként ragyognak,

mint gyémántok ? tündöklőn csillognak.
nagy egységünk békéjét éltetik,
az élőket, jókat csak Szeretik.

*

Az Isteni egység most egybeforr,

átölelve, melenget, megcsókol,

eggyé váló, tündöklő Szerelem,
ó Istenem! - gyönyörű érzelem!
*

A tudatunk ablaka feltárult,
szép Mennyeknek kapuja kitárult,
egy újvilág született Mivelünk,

a Szeretet otthona, Életünk.
*
Az Angyalok sohasem alszanak,
hűn, féltően, kedvesen vigyáznak,
a kérésünk várják Ők éberen,
ránk tekintve, nappal és éjjelen.
*

K. T.




Valahol az égen, van egy
fényes csillag,
Iránytűje lehet a mesés
angyaloknak.
Hogy merre is van, azt
senki sem tudja,
De biztos, hogy van, hisz
mesélnek róla.
Mesélik még azt is, ha
távozik egy élet,
Születik egy angyal, s
benne újra él a lélek.
Mert angyalok leszünk, csak
még nem tudunk róla,
De így van, én tudom, hisz
valahol meg van írva.
Újra élünk ott fenn, kikkel
régen találkoztunk,
Anyákkal, apákkal, s kikkel
együtt randevúztunk.
Együtt leszünk ismét, s még
jönnek utánunk,
Kiket egyedül hagytunk a Földön,
de innen fentről látunk.
Látjuk azt, mikor a
temetőbe mennek,
S sírunkra egy-egy virágot
letesznek.
Könnybe lábad szemünk, ha
könnyeiket látjuk,
De innen fentről vigyázunk majd rájuk.
/ Ismeretlen/

Túlsó part